Nosztalgia-percek a lépcsőn túl vagyok igazi embertelen gyermek újraélve a hó melegét nem félek, markolom a kőbe zsúfolt
lelkeket, a szépeket. Olvadnak a percek az a hó már meghalt ez most új idő, gyorsan kőbe rejtem a hóember tekintetét kell ez a kő nekem, kell hogy velem legyen.