tükröm
kézhezkapom valóságom
díszdobozban szállítva
törékenyként megjelölve
habgolyóval kirakva
nagy bajosan kiakasztom
telezsúfolt falamra
tükröm-tükröm mondd meg nékem
ki a falu bolondja
nem ad választ nem is bánt meg
olyan szépen mutatja
kendőzetlen mivoltomat
divatosan rámszabva
szívósságom visszarángat
kérdezgetem nap mint nap
egyszer úgyis rajtakapom
kiderül mit gondolhat
évtizedek homályában
elvesztettem magamat
homlokráncom mögé mikor
beköszön a virradat
amilyenre én akartam
úgy festettem arcomat
ecsetvonás botlásait
elnézően fogadtad