tagadás
hiszek az Egyben
teremtő kegyben
lény küzdelmében
lágy szerelmében
várom a hívást
feloldó áldást
nézek az égre
jöjjön a béke
húzom a zsákom
benne az álmom
összepakolva
viszem a Holdra
elásom ottan
ne tudjam hol van
ragyogó kincsem
sose kísértsen
mikor elalszom
aludni hagyjon
dobva a vágyat
nyomjam az ágyat
álomba ringat
egy régi illat
valami nem hagy
zaklat, megbolygat
kikelve gyorsan
kutatom hol van
a függöny széle
húzzam be végre
ne tudjon többet
jönni az ihlet
ne érje bánat
gardéniámat
behajtom kétrét
takaróm végét
tagadom tényét
holdamnak fényét