Cipőtlen cinege
Kis cipőjét cinege
sehol nem találta
mezítláb kényszerült
leszállni a sárba.
Éltető magoknak
nyomait kereste,
de csak a viharral
lepte meg az este.
Bolondos áramlat
felkapta és vitte,
cinege bendőjét
szavaival tömte.
Szivárvány jelent meg
csodát látott benne,
cipő vagy élelem
már nem érdekelte.
Szélzúgás dallamán
felszabadult lelke
oly könnyűvé tette
úgy hitte, hogy lepke.
Önfeledtségében
vak lett minden jelre,
hogy tombol a végítélet
hamis hangot verve.
Menedék hívó fénye
felbátorította,
nem látta, hogy ablaka
mégsem maradt nyitva.
Így vált halandóból
álomutazóvá,
árva cinegéből
örök pillangóvá.