Kövek
Nosztalgia-percek
a lépcsőn túl
vagyok igazi
embertelen gyermek
újraélve
a hó melegét
nem félek,
markolom
a kőbe zsúfolt
lelkeket,
a szépeket.
Olvadnak a percek
az a hó már meghalt
ez most új idő,
gyorsan kőbe rejtem
a hóember tekintetét
kell ez a kő nekem,
kell hogy velem legyen.